Adriánnak ma ajánlott küldeménye érkezett az Auxerre focicsapattól. Kapott 3 jegyet a bérleten felül, mert a bérlete a nemzeti bajnokságra szól, a 3 jegy pedig az Európa Kupára. Nem kevesebb, mint a Real Madrid, Ajax és AC Milan meccsekre kapott jegyet. Teljesen be volt sózva. Meg is értem, hiszen a legnagyobbakat fogja látni élőben, én meg majd nézhetem őt a tévében. Ezek a meccsek nem szombaton lesznek, hanem szerdánként, késő este. Hagy menjen! Most egyáltalán nem pattogtam, mert a versaillesi lány találkozni akar velem, lányos programokat szervezni, fodrászhoz menni, szoláriumba, kiállításra, koncertre, sima moziba, mindegy, csak menjünk. Annyira, de annyira jól esett, hogy majdnem sírva fakadtam örömömben. Vége a magánynak, végre kiszakadhatok innen az agglomerációból. A versaillesi lánynak 4 gyereke van. 4 kisgyereke, de mégis el tud szabadulni, mert igényli a gyerkeken kívüli programokat. Elég jó összhangban vagyunk, szóval alakulgatnak a dolgok. Visszagondolni sem akarok a sok sírásra és hisztire, amit levágtam Adriánnak. Egy pillanat alatt elszállt a magányom. Jól esik jól érezni magam a bőrömben (mondjuk még le kéne dobnom magamról 10 kg-t és akkor igazán nem picsognék a világfájdalomtól).
Tegnap megnéztünk Adriánnal egy műsort a svédekről. Ájuldoztunk. Én szégyelltem Magyarországot, ő szégyellte Franciaországot. Egy miniszterasszony mutatta be a mindennapjait. Például, hogy csak ritka esetben és csak hosszú utakra veszi igénybe a hivatali autóval és a hozzátartozó sofőrt, egyébként metróval jár. Elmondta, hogy nem keres eget rengetően sokat, pedig kereshetne, ha egy sima cégnél dolgozna, de az állampolgárok bizalmat szavaztak neki és ő nem él vissza vele. Ha jól emlékszem maximum 10.000 Eurót kereshetnek. A parlamentben 7 Eurós menüt esznek, ezt minden miniszter ki is fizeti. Van bölcsőde a parlamentben. Volt szó arról, hogy mennyi időt maradhatnak otthon a szülők a gyerekekkel. 1-18 hónapos korig (szabadon választott) 80%-os fizetéssel. Sokszor az apák maradnak otthon a gyerekkel. Sokat beszéltek a férfi és női egyenjogúságról. Bemutattak egy fiatal nőt, aki egy metróalagút megvalósításának vezetője, az alagútban járkál sisakban, bakancsban és mégis csinos. Persze nem emlékszem pontosan minden adatra, lehet, hogy ferdítettem is, mi mindenesetrecsak hüledeztünk, annak ellenére, hogy én már jártam Svédországban, de ilyen pontos képet mégsem kaptam az országról, mert az még csak “buliturizmus” volt a barátnőimmel, amikor még single voltam.
Ma voltunk a helyi játszóházban. Szuper hely! Terepszemlére mentünk, mert lassan már nem lehet a játszótérre járni, hideg is van és lassan jön a “monszun”, muszáj volt valami játszási lehetőséget keresni Majának télire. Kiderült, hogy az ott dolgozók mind ismerik Maja dédijét, csak úgy áradoztak róla, hogy milyen klassz ember! Mázli, hogy van a dédi! 3 termet vehetünk igénybe és a medencés részt is. Az első két terem teli van jobbnál jobb játékokkal, a harmadik terem padlóján különböző méretű, színű és funkciójú (hullámos, recés, tükrös stb.) matracok vannak lefektetve. Van egy matracfalakkal elkerített rész, ami tele van műanyag golyókkal (mint az Ikeában). Van bébiknek való csúszda, ennek külön örültem, mert a játszótéren csak nagyobb csúszda van, ott még erősen fogni kell Maját, nehogy leugorjon a mélybe. A medence tetszik, a padlóba van süllyesztve és színes mozaikkal van kirakva, ebben még én is csobbannék egyet, ha lehetne, de úgy néz ki, hogy csak az animátorral pancsolhatnak a gyerekek. Maja imádta az egészet, sokat játszott. Most csak egy kisfiúval találkoztunk, Paullal. Maja kezdeményezte a haverkodást. Bár Paul kicsit sírt, amikor Maja a kiszemelt traktorját akarta megkaparintani magának. Maja a gondozónővel is kedves volt, odament hozzá, felcsimpaszkodott, kikövetelte, hogy gyalogoljanak együtt. (Maja még nem tud önállóan járni, ezért fogni kell a kezét és futkározni vele.) A cipőnket le kellett venni, még jó, hogy itthon lecseréltem a csúnya zoknimat egy csinosabbra. Ügyelnem kell rá, nehogy lyukas zokniba menjek legközelebb, milyen ciki lenne?!? Hentente háromszor lehet menni 1-2 órára, ha nagyon sokan lennének ellenben amíg uborkaszezon van, addig maradhatunk, amíg jól esik. Hetente kétszer fél napra ott is lehet hagyni a gyereket, ha fodrászhoz, fitnesselni, wellnesselni támadna kedvem. Mindez ingyen van. A végén még szeretni fogok itt lakni és befejezem a nyafogást.
Még nem tudom rendesen szerkeszteni a blogot, kezdek belebolondulni. Egyedi tapétát akarok, de nem tudom önállóan megszerkeszteni. Még töröm rajta a fejem.
A fociról (még mindig), Svédországról és végül a helyi játszóházról
2010 szeptember 14. | Szerző: baobab
2010. október 14.
Adriánnak ma ajánlott küldeménye érkezett az Auxerre focicsapattól. Kapott 3 jegyet a bérleten felül, mert a bérlete a nemzeti bajnokságra szól, a 3 jegy pedig az Európa Kupára. Nem kevesebb, mint a Real Madrid, Ajax és AC Milan meccsekre kapott jegyet. Teljesen be volt sózva. Meg is értem, hiszen a legnagyobbakat fogja látni élőben, én meg majd nézhetem őt a tévében. Ezek a meccsek nem szombaton lesznek, hanem szerdánként, késő este. Hagy menjen! Most egyáltalán nem pattogtam, mert a versaillesi lány találkozni akar velem, lányos programokat szervezni, fodrászhoz menni, szoláriumba, kiállításra, koncertre, sima moziba, mindegy, csak menjünk. Annyira, de annyira jól esett, hogy majdnem sírva fakadtam örömömben. Vége a magánynak, végre kiszakadhatok innen az agglomerációból.
A versaillesi lánynak 4 gyereke van. 4 kisgyereke, de mégis el tud szabadulni, mert igényli a gyerkeken kívüli programokat. Elég jó összhangban vagyunk, szóval alakulgatnak a dolgok. Visszagondolni sem akarok a sok sírásra és hisztire, amit levágtam Adriánnak. Egy pillanat alatt elszállt a magányom. Jól esik jól érezni magam a bőrömben (mondjuk még le kéne dobnom magamról 10 kg-t és akkor igazán nem picsognék a világfájdalomtól).
Tegnap megnéztünk Adriánnal egy műsort a svédekről. Ájuldoztunk. Én szégyelltem Magyarországot, ő szégyellte Franciaországot. Egy miniszterasszony mutatta be a mindennapjait. Például, hogy csak ritka esetben és csak hosszú utakra veszi igénybe a hivatali autóval és a hozzátartozó sofőrt, egyébként metróval jár. Elmondta, hogy nem keres eget rengetően sokat, pedig kereshetne, ha egy sima cégnél dolgozna, de az állampolgárok bizalmat szavaztak neki és ő nem él vissza vele. Ha jól emlékszem maximum 10.000 Eurót kereshetnek. A parlamentben 7 Eurós menüt esznek, ezt minden miniszter ki is fizeti. Van bölcsőde a parlamentben. Volt szó arról, hogy mennyi időt maradhatnak otthon a szülők a gyerekekkel. 1-18 hónapos korig (szabadon választott) 80%-os fizetéssel. Sokszor az apák maradnak otthon a gyerekkel. Sokat beszéltek a férfi és női egyenjogúságról. Bemutattak egy fiatal nőt, aki egy metróalagút megvalósításának vezetője, az alagútban járkál sisakban, bakancsban és mégis csinos.
Persze nem emlékszem pontosan minden adatra, lehet, hogy ferdítettem is, mi mindenesetre csak hüledeztünk, annak ellenére, hogy én már jártam Svédországban, de ilyen pontos képet mégsem kaptam az országról, mert az még csak “buliturizmus” volt a barátnőimmel, amikor még single voltam.
Ma voltunk a helyi játszóházban. Szuper hely! Terepszemlére mentünk, mert lassan már nem lehet a játszótérre járni, hideg is van és lassan jön a “monszun”, muszáj volt valami játszási lehetőséget keresni Majának télire. Kiderült, hogy az ott dolgozók mind ismerik Maja dédijét, csak úgy áradoztak róla, hogy milyen klassz ember! Mázli, hogy van a dédi!
3 termet vehetünk igénybe és a medencés részt is. Az első két terem teli van jobbnál jobb játékokkal, a harmadik terem padlóján különböző méretű, színű és funkciójú (hullámos, recés, tükrös stb.) matracok vannak lefektetve. Van egy matracfalakkal elkerített rész, ami tele van műanyag golyókkal (mint az Ikeában). Van bébiknek való csúszda, ennek külön örültem, mert a játszótéren csak nagyobb csúszda van, ott még erősen fogni kell Maját, nehogy leugorjon a mélybe.
A medence tetszik, a padlóba van süllyesztve és színes mozaikkal van kirakva, ebben még én is csobbannék egyet, ha lehetne, de úgy néz ki, hogy csak az animátorral pancsolhatnak a gyerekek. Maja imádta az egészet, sokat játszott. Most csak egy kisfiúval találkoztunk, Paullal. Maja kezdeményezte a haverkodást. Bár Paul kicsit sírt, amikor Maja a kiszemelt traktorját akarta megkaparintani magának.
Maja a gondozónővel is kedves volt, odament hozzá, felcsimpaszkodott, kikövetelte, hogy gyalogoljanak együtt. (Maja még nem tud önállóan járni, ezért fogni kell a kezét és futkározni vele.)
A cipőnket le kellett venni, még jó, hogy itthon lecseréltem a csúnya zoknimat egy csinosabbra. Ügyelnem kell rá, nehogy lyukas zokniba menjek legközelebb, milyen ciki lenne?!?
Hentente háromszor lehet menni 1-2 órára, ha nagyon sokan lennének ellenben amíg uborkaszezon van, addig maradhatunk, amíg jól esik. Hetente kétszer fél napra ott is lehet hagyni a gyereket, ha fodrászhoz, fitnesselni, wellnesselni támadna kedvem. Mindez ingyen van. A végén még szeretni fogok itt lakni és befejezem a nyafogást.
Még nem tudom rendesen szerkeszteni a blogot, kezdek belebolondulni. Egyedi tapétát akarok, de nem tudom önállóan megszerkeszteni. Még töröm rajta a fejem.
Oldal ajánlása emailben
X