Pontosítás a meccsekről
2010 szeptember 15. | Szerző: baobab
2010. szeptember 15.
Tegnap nem azért írkáltam ezekről a nagy focicsapatokról, mert villantani akartam!
Itt Franciaországban úgy néz ki, hogy nem olyan nagy kunszt, mert pl. ma is Milan – Auxerre meccs van, csak ma a tévében nézi Adrián, mert ez Milánóban van, odáig azért nem utazik el egy meccs miatt. Vannak anyagi határok.
Ez az Auxerre csapat egy kis “porfészek” város csapata, csak olyan jók, hogy évek óta nagy csapatokkal játszanak. Mintha a Debrecen állandóan a Real Madriddal, Ajaxal, Milannal játszana.
A fociról (még mindig), Svédországról és végül a helyi játszóházról
2010 szeptember 14. | Szerző: baobab
2010. október 14.
Adriánnak ma ajánlott küldeménye érkezett az Auxerre focicsapattól. Kapott 3 jegyet a bérleten felül, mert a bérlete a nemzeti bajnokságra szól, a 3 jegy pedig az Európa Kupára. Nem kevesebb, mint a Real Madrid, Ajax és AC Milan meccsekre kapott jegyet. Teljesen be volt sózva. Meg is értem, hiszen a legnagyobbakat fogja látni élőben, én meg majd nézhetem őt a tévében. Ezek a meccsek nem szombaton lesznek, hanem szerdánként, késő este. Hagy menjen! Most egyáltalán nem pattogtam, mert a versaillesi lány találkozni akar velem, lányos programokat szervezni, fodrászhoz menni, szoláriumba, kiállításra, koncertre, sima moziba, mindegy, csak menjünk. Annyira, de annyira jól esett, hogy majdnem sírva fakadtam örömömben. Vége a magánynak, végre kiszakadhatok innen az agglomerációból.
A versaillesi lánynak 4 gyereke van. 4 kisgyereke, de mégis el tud szabadulni, mert igényli a gyerkeken kívüli programokat. Elég jó összhangban vagyunk, szóval alakulgatnak a dolgok. Visszagondolni sem akarok a sok sírásra és hisztire, amit levágtam Adriánnak. Egy pillanat alatt elszállt a magányom. Jól esik jól érezni magam a bőrömben (mondjuk még le kéne dobnom magamról 10 kg-t és akkor igazán nem picsognék a világfájdalomtól).
Tegnap megnéztünk Adriánnal egy műsort a svédekről. Ájuldoztunk. Én szégyelltem Magyarországot, ő szégyellte Franciaországot. Egy miniszterasszony mutatta be a mindennapjait. Például, hogy csak ritka esetben és csak hosszú utakra veszi igénybe a hivatali autóval és a hozzátartozó sofőrt, egyébként metróval jár. Elmondta, hogy nem keres eget rengetően sokat, pedig kereshetne, ha egy sima cégnél dolgozna, de az állampolgárok bizalmat szavaztak neki és ő nem él vissza vele. Ha jól emlékszem maximum 10.000 Eurót kereshetnek. A parlamentben 7 Eurós menüt esznek, ezt minden miniszter ki is fizeti. Van bölcsőde a parlamentben. Volt szó arról, hogy mennyi időt maradhatnak otthon a szülők a gyerekekkel. 1-18 hónapos korig (szabadon választott) 80%-os fizetéssel. Sokszor az apák maradnak otthon a gyerekkel. Sokat beszéltek a férfi és női egyenjogúságról. Bemutattak egy fiatal nőt, aki egy metróalagút megvalósításának vezetője, az alagútban járkál sisakban, bakancsban és mégis csinos.
Persze nem emlékszem pontosan minden adatra, lehet, hogy ferdítettem is, mi mindenesetre csak hüledeztünk, annak ellenére, hogy én már jártam Svédországban, de ilyen pontos képet mégsem kaptam az országról, mert az még csak “buliturizmus” volt a barátnőimmel, amikor még single voltam.
Ma voltunk a helyi játszóházban. Szuper hely! Terepszemlére mentünk, mert lassan már nem lehet a játszótérre járni, hideg is van és lassan jön a “monszun”, muszáj volt valami játszási lehetőséget keresni Majának télire. Kiderült, hogy az ott dolgozók mind ismerik Maja dédijét, csak úgy áradoztak róla, hogy milyen klassz ember! Mázli, hogy van a dédi!
3 termet vehetünk igénybe és a medencés részt is. Az első két terem teli van jobbnál jobb játékokkal, a harmadik terem padlóján különböző méretű, színű és funkciójú (hullámos, recés, tükrös stb.) matracok vannak lefektetve. Van egy matracfalakkal elkerített rész, ami tele van műanyag golyókkal (mint az Ikeában). Van bébiknek való csúszda, ennek külön örültem, mert a játszótéren csak nagyobb csúszda van, ott még erősen fogni kell Maját, nehogy leugorjon a mélybe.
A medence tetszik, a padlóba van süllyesztve és színes mozaikkal van kirakva, ebben még én is csobbannék egyet, ha lehetne, de úgy néz ki, hogy csak az animátorral pancsolhatnak a gyerekek. Maja imádta az egészet, sokat játszott. Most csak egy kisfiúval találkoztunk, Paullal. Maja kezdeményezte a haverkodást. Bár Paul kicsit sírt, amikor Maja a kiszemelt traktorját akarta megkaparintani magának.
Maja a gondozónővel is kedves volt, odament hozzá, felcsimpaszkodott, kikövetelte, hogy gyalogoljanak együtt. (Maja még nem tud önállóan járni, ezért fogni kell a kezét és futkározni vele.)
A cipőnket le kellett venni, még jó, hogy itthon lecseréltem a csúnya zoknimat egy csinosabbra. Ügyelnem kell rá, nehogy lyukas zokniba menjek legközelebb, milyen ciki lenne?!?
Hentente háromszor lehet menni 1-2 órára, ha nagyon sokan lennének ellenben amíg uborkaszezon van, addig maradhatunk, amíg jól esik. Hetente kétszer fél napra ott is lehet hagyni a gyereket, ha fodrászhoz, fitnesselni, wellnesselni támadna kedvem. Mindez ingyen van. A végén még szeretni fogok itt lakni és befejezem a nyafogást.
Még nem tudom rendesen szerkeszteni a blogot, kezdek belebolondulni. Egyedi tapétát akarok, de nem tudom önállóan megszerkeszteni. Még töröm rajta a fejem.
A focibérletről
2010 szeptember 14. | Szerző: baobab
2010.09.11., 22.30 óra
Ma ráérek. Adrián elment az Auxerre – Caen meccsre. Auxerrebe. Ami tőlünk 143 km-re van. Muszáj volt elmennie, hiszen bérlete van az összes hazai pályás Auxerre meccsre. Ez azt jelenti, hogy minden második szombaton délután 5-től éjjel 11-ig házon kívül lesz. Én mondtam neki egy gyengébb pillanatomban, amikor elöntött a szeretet, hogy járjon el meccsekre, hiszen úgy szereti. Ő meg kapott az alkalmon és beült az autóba, elszáguldott Auxerreig, mondván interneten nem lehet bérletet vásárolni (?). Rákérdeztem. Tényleg azt mondta, hogy nem lehet (azaz nem engedi a rendszer). Nem viccelek, tényleg így volt, a bátorítás után beült az autóba és már ment is megvenni a focibérletet.
Az Auxerre a kedvenc csapata gyerekkora óta, hát hagy menjen! Örült is neki, látszott, hogy ragyog az arca.
Aztán persze volt belőle balhé.
Az anyakönyvekről
2010 szeptember 16. | Szerző: baobab
Tegnap már megírtam az anyakönyvek történetét, el is mentettem piszkozatként, de mégsem találom. Ezek szerint mégsem mentettem el. Elmentem altatni és jól elaludtam én is, a leírtak meg elpárologtak.
Maja egy szombat éjszakán született meg, mivel teljesítettük az elvárt követelményeket (anyatej beindult, a baba tudott szopni, széklet rendben stb.) csütörtökön hazaengedtek, kezünkben a zárójelentéssel.
Másnap az apja elment a Francia Konzulátusra, ahol a magyar nyelvű kórházi zárójelentés alapján aznap kiadták a francia születési anyakönyvi kivonatát, nem kevesebb, mint 5 példányban. Gazdálkodjunk az 5 példánnyal belátásunk szerint. Ez az 5 példány azért érdekes, mert a magyar okmányiroda egy példányt ad ki ingyen, egyéb példányok igénylése esetén fizetni kell. Maja egy szem magyar anyakönyvi kivonatát a munkahelyem elküldte az Államkincstárnak, ahol nyoma veszett és 8 hónapon keresztül keresték, de ne fussunk ennyire előre.
A magyar anyakönyvi kivonat olyan hosszúra sikerült, mint a vonatfütty. Idődimenzióban.
Apasági nyilatkozatot tett a párom az okmányirodában – tolmácsot vittünk, ahogy kell -, mivel nem vagyunk összeházasodva, hanem csak összeálltunk, mint a zsírtalan csusza. Pontosabban Franciaországban bejegyzett élettársaknak minősülünk, de Magyarországon akkor még ilyen hivatalos kapcsolati forma nem létezett. Azt hiszem azóta már létezik.
Még a kórházból kéreckedtem ki, hogy elindítsuk a magyar anyakönyvi kivonatot.
Ott újra át kellett böngészni az apasági nyilatkozatot, hiába, hogy ott, abban az okmányirodában voltunk korábban, ott írtuk alá a papírokat az orruk előtt. Egyeztetni kellett. Ismét tájékoztattak, hogy mivel az apa nem magyar állampolgár, ezért el kell küldeni az anyagot (k.órházi zárójelentés, apasági nyilatkozat, igeidlenes anyakönyvi kivonat másolata) az Államigazgatási Hivatalnak, hogy ők áldásukat adják rá és a gyermek az apja nevét megkaphassa és ez akár egy hónapot is igénybe vehet. Többször rákérdeztem, hogy erre mi szükség van, de kitérő válaszokat kaptam. A legjobb az volt, hogy “asszonyom, ön nem is tudja, hogy hányan, de hányan akarnak trükkökkel magyar állampolgárokká válni”. Hm, sántít.
Az Államig. Hivatal 2 hónap múlva küldte vissza az okmányirodának a dokumentumokat. Addig viszont én nem akartam elindítani az anyasági támogatás és TGYÁS igénylését, mert akkor még úgy tudtam, hogy az anyakönyvi kivonat hátuljára kell rápecsételniük az átutalt juttatásokat. Ez már megszűnt, tudtam meg később.
Megkaptuk a “rendes” anyakönyvi kivonatot, megigényeltem az anyasági támogatást és a TGYÁS-t is, minden rendben zajlott (igaz, a gyerek már 3 hónapos lehetett, mire a számlámra érkeztek a súlyos forintok). Most jön még egy svédcsavar.
A TGYÁS-t a munkahelyemnek kellett megigényelnie, ehhez beküldték az eredeti anyakönyvi kivonatot. A munkahelyemen az ügyintéző nem tudta, hogy ehhez már nem kell az eredeti anyakönyvi kivonat.
Az OEP nem küldte vissza az anyakönyvi kivonatot a TGYÁS lejárta után, hogy ugyanott, az OEP-től megigényelhessük a GYED-et, hát telefonáltam, rákérdeztem, hogy mikor számíthatok rá. Az első ügyintéző azt mondta, hogy hja, az így nem működik, nem automatikusan küldik vissza, hanem azt nekem kérvényeznem kell levélben. Írtam levelet, feladtam tértivevényes szelvénnyel. 2 hét múlva telefonáltam, hogy még mindig sehol a kivonat. A második ügyintéző azt mondta, hogy már rég kiküldték a kivonatot, de nem vettem át (én nem találtam a postaládában ajánlott szelvényt) és nem látja a rendszerben (computeren), hogy beérkezett volna a levelem (bár én visszakaptam a tértivevényt, aláírva, tehát átvették, csak még feldolgozás alatt állt), írjak inkább faxot. Írtam faxot. Otthon nincs faxunk, ezért ez is szervezést igényelt. Pár nap múlva telefonáltam, hogy a kivonatot még mindig nem kaptam meg. Harmadik ügyintéző mondta, hogy látja a rendszerben, hogy írtam levelet is, faxot is, keresik az anyakönyvi kivonatot, de nem találják. Elveszett. Azt is elmondta, hogy ez nem egyedi eset, hiszen ezer és ezer anyakönyvi kivonattal dolgoznak, el szokott veszni néhány. De különben is, miért küldtük be az eredetit, hiszen elég lett volna egy fénymásolat. Olyanom volt, valamilyen ihletből én csináltam magamnak fénymásolatot, mondván legalább valami dokumentumom legyen a gyerekről. A fénymásolat alapján végre megkaphattam a GYED-et is.
Két hete érkezett meg az eredeti magyar anyakönyvi kivonat, mégsem veszett el örökre.
Még egy utolsó érdekesség:
A francia anyakönyvi kivonatban Majának három kersztneve van, mert az apja ragaszkodott hozzá, hiszen neki is három keresztneve van, náluk ez családi hagyomány, így Maja megkapta a két nagyanyja keresztnevét is. Így lett ő Maja Caroline Ilona.
Az okmányirodában, amikor megkérdezték, hogy mi legyen a gyermek neve, bediktáltuk, hogy Maja Caroline Ilona, de azt mondták, hogy ho-hóóó, azt nem lehet! Maximum kettőt választhatunk, ez törvény. Én ezt nem tudtam eddig. De melyik nagyanyját választottuk volna? Inkább azt mondtuk, hogy marad egy keresztneve magyarul. Mondták, hogy később megváltoztathatjuk (nem értettem, hogy miért nem lehetett rögtön első körben, de nem lehetett, csak egy második körben van lehetőség kérvényezni). Kérdeztem, hogy mi szükséges hozzá, mondták, hogy valamilyen dokumentummal bizonyítsam, hogy Franciaországban ez elfogadott, hogy akár több keresztneve is lehessen valakinek. Amikor mentünk átvenni Maja magyar anyakönyvi kivonatát, az igazit, akkor vittem magammal Maja francia anyakönyvi kivonatát és az útlevelét is, mert addigra már az is megérkezett (Budapesten a Francia Konzulátuson adtuk be a kérvényt, meg is érkezett kevesebb, mint két hónap alatt, tehát Majának már volt francia útlevele is, mikor magyar anyakönyvi kivonata még mindig nem, pedig Magyaroszágon született), de mondták, hogy ez nem elég. Hiába bizonygattam, hogy előzőleg ők mondták, ugyanebben az okmányirodában, ugyanennél a pultnál, hogy valamilyen (akármilyen) dokumentummal bizonyítsam, hogy Franciaországban már három névvel anyakönyvezték. Nem volt elég, hát rákérdeztem, hogy akkor pontosítsák, hogy mit vigyek, hogy a két anyakönyvi kivonat megegyezzen. Válasz: vigyek igazolást a Francia Konzulátusról, magyar nyelven.
A mai napig nem vittem. Még nem volt kedvem igazolásért menni, aztán az okmányirodában ismét sorban állni, végül újra 2 hónapot várni egy sima, gyalog anyakönyvi kivonatra.
Jah, el is
felejtettem mesélni, hogy újszülöttel ültem sorban kétszer is (mert először annyian voltak, hogy képtelen voltam kivárni a soromat) és senki,
de senki nem adta át a helyét, pedig éppen nem volt más újszülött
várakozó, ráadásul tél volt és akkor “tombolt” a H1N1 is, többen
csodálkoztak, hogy mit keresek ott egy újszülöttel, én meg magyarázkodtam.
Ennek a történetnek itt van vége.
Oldal ajánlása emailben
X