Az anyakönyvekről

Tegnap már megírtam az anyakönyvek történetét, el is mentettem piszkozatként, de mégsem találom. Ezek szerint mégsem mentettem el. Elmentem altatni és jól elaludtam én is, a leírtak meg elpárologtak.

Az anyakönyvezés hoszúra nyúlt történetét újból leírom, annak idején kitéptem a hajam, mert finoman fogalmazva elég kínlódósra sikerült.



Maja egy szombat éjszakán született meg, mivel teljesítettük az elvárt követelményeket (anyatej beindult, a baba tudott szopni, széklet rendben stb.) csütörtökön hazaengedtek, kezünkben a zárójelentéssel.

Másnap az apja elment a Francia Konzulátusra, ahol a magyar nyelvű kórházi zárójelentés alapján aznap kiadták a francia születési anyakönyvi kivonatát, nem kevesebb, mint 5 példányban. Gazdálkodjunk az 5 példánnyal belátásunk szerint. Ez az 5 példány azért érdekes, mert a magyar okmányiroda egy példányt ad ki ingyen, egyéb példányok igénylése esetén fizetni kell. Maja egy szem magyar anyakönyvi kivonatát a munkahelyem elküldte az Államkincstárnak, ahol nyoma veszett és 8 hónapon keresztül keresték, de ne fussunk ennyire előre.



A magyar anyakönyvi kivonat olyan hosszúra sikerült, mint a vonatfütty. Idődimenzióban.

Apasági nyilatkozatot tett a párom az okmányirodában – tolmácsot vittünk, ahogy kell -, mivel nem vagyunk összeházasodva, hanem csak összeálltunk, mint a zsírtalan csusza. Pontosabban Franciaországban bejegyzett élettársaknak minősülünk, de Magyarországon akkor még ilyen hivatalos kapcsolati forma nem létezett. Azt hiszem azóta már létezik.

Még a kórházból kéreckedtem ki, hogy elindítsuk a magyar anyakönyvi kivonatot.

Ott újra át kellett böngészni az apasági nyilatkozatot, hiába, hogy ott, abban az okmányirodában voltunk korábban, ott írtuk alá a papírokat az orruk előtt. Egyeztetni kellett. Ismét tájékoztattak, hogy mivel az apa nem magyar állampolgár, ezért el kell küldeni az anyagot (k.órházi zárójelentés, apasági nyilatkozat, igeidlenes anyakönyvi kivonat másolata) az Államigazgatási Hivatalnak, hogy ők áldásukat adják rá és a gyermek az apja nevét megkaphassa és ez akár egy hónapot is igénybe vehet. Többször rákérdeztem, hogy erre mi szükség van, de kitérő válaszokat kaptam. A legjobb az volt, hogy “asszonyom, ön nem is tudja, hogy hányan, de hányan akarnak trükkökkel magyar állampolgárokká válni”. Hm, sántít.

Az Államig. Hivatal 2 hónap múlva küldte vissza az okmányirodának a dokumentumokat. Addig viszont én nem akartam elindítani az anyasági támogatás és TGYÁS igénylését, mert akkor még úgy tudtam, hogy az anyakönyvi kivonat hátuljára kell rápecsételniük az átutalt juttatásokat. Ez már megszűnt, tudtam meg később.

Megkaptuk a “rendes” anyakönyvi kivonatot, megigényeltem az anyasági támogatást és a TGYÁS-t is, minden rendben zajlott (igaz, a gyerek már 3 hónapos lehetett, mire a számlámra érkeztek a súlyos forintok). Most jön még egy svédcsavar.

A TGYÁS-t a munkahelyemnek kellett megigényelnie, ehhez beküldték az eredeti anyakönyvi kivonatot. A munkahelyemen az ügyintéző nem tudta, hogy ehhez már nem kell az eredeti anyakönyvi kivonat.

Az OEP nem küldte vissza az anyakönyvi kivonatot a TGYÁS lejárta után, hogy ugyanott, az OEP-től megigényelhessük a GYED-et, hát telefonáltam, rákérdeztem, hogy mikor számíthatok rá. Az első ügyintéző azt mondta, hogy hja, az így nem működik, nem automatikusan küldik vissza, hanem azt nekem kérvényeznem kell levélben. Írtam levelet, feladtam tértivevényes szelvénnyel. 2 hét múlva telefonáltam, hogy még mindig sehol a kivonat. A második ügyintéző azt mondta, hogy már rég kiküldték a kivonatot, de nem vettem át (én nem találtam a postaládában ajánlott szelvényt) és nem látja a rendszerben (computeren), hogy beérkezett volna a levelem (bár én visszakaptam a tértivevényt, aláírva, tehát átvették, csak még feldolgozás alatt állt), írjak inkább faxot. Írtam faxot. Otthon nincs faxunk, ezért ez is szervezést igényelt. Pár nap múlva telefonáltam, hogy a kivonatot még mindig nem kaptam meg. Harmadik ügyintéző mondta, hogy látja a rendszerben, hogy írtam levelet is, faxot is, keresik az anyakönyvi kivonatot, de nem találják. Elveszett. Azt is elmondta, hogy ez nem egyedi eset, hiszen ezer és ezer anyakönyvi kivonattal dolgoznak, el szokott veszni néhány. De különben is, miért küldtük be az eredetit, hiszen elég lett volna egy fénymásolat. Olyanom volt, valamilyen ihletből én csináltam magamnak fénymásolatot, mondván legalább valami dokumentumom legyen a gyerekről. A fénymásolat alapján végre megkaphattam a GYED-et is.

Két hete érkezett meg az eredeti magyar anyakönyvi kivonat, mégsem veszett el örökre.

Még egy utolsó érdekesség:

A francia anyakönyvi kivonatban Majának három kersztneve van, mert az apja ragaszkodott hozzá, hiszen neki is három keresztneve van, náluk ez családi hagyomány, így Maja megkapta a két nagyanyja keresztnevét is. Így lett ő Maja Caroline Ilona.

Az okmányirodában, amikor megkérdezték, hogy mi legyen a gyermek neve, bediktáltuk, hogy Maja Caroline Ilona, de azt mondták, hogy ho-hóóó, azt nem lehet! Maximum kettőt választhatunk, ez törvény. Én ezt nem tudtam eddig. De melyik nagyanyját választottuk volna? Inkább azt mondtuk, hogy marad egy keresztneve magyarul. Mondták, hogy később megváltoztathatjuk (nem értettem, hogy miért nem lehetett rögtön első körben, de nem lehetett, csak egy második körben van lehetőség kérvényezni). Kérdeztem, hogy mi szükséges hozzá, mondták, hogy valamilyen dokumentummal bizonyítsam, hogy Franciaországban ez elfogadott, hogy akár több keresztneve is lehessen valakinek. Amikor mentünk átvenni Maja magyar anyakönyvi kivonatát, az igazit, akkor vittem magammal Maja francia anyakönyvi kivonatát és az útlevelét is, mert addigra már az is megérkezett (Budapesten a Francia Konzulátuson adtuk be a kérvényt, meg is érkezett kevesebb, mint két hónap alatt, tehát Majának már volt francia útlevele is, mikor magyar anyakönyvi kivonata még mindig nem, pedig Magyaroszágon született), de mondták, hogy ez nem elég. Hiába bizonygattam, hogy előzőleg ők mondták, ugyanebben az okmányirodában, ugyanennél a pultnál, hogy valamilyen (akármilyen) dokumentummal bizonyítsam, hogy Franciaországban már három névvel anyakönyvezték. Nem volt elég, hát rákérdeztem, hogy akkor pontosítsák, hogy mit vigyek, hogy a két anyakönyvi kivonat megegyezzen. Válasz: vigyek igazolást a Francia Konzulátusról, magyar nyelven.

A mai napig nem vittem. Még nem volt kedvem igazolásért menni, aztán az okmányirodában ismét sorban állni, végül újra 2 hónapot várni egy sima, gyalog anyakönyvi kivonatra.



Jah, el is

felejtettem mesélni, hogy újszülöttel ültem sorban kétszer is (mert először annyian voltak, hogy képtelen voltam kivárni a soromat) és senki,

de senki nem adta át a helyét, pedig éppen nem volt más újszülött

várakozó, ráadásul tél volt és akkor “tombolt” a H1N1 is, többen

csodálkoztak, hogy mit keresek ott egy újszülöttel, én meg magyarázkodtam.



Ennek a történetnek itt van vége.
Címkék:
Tovább a blogra »